Ha már A Vénusz és a Szaturnusz kapcsolatban áll egymással a Bika jegyében, akkor megragadom az alkalmat, hogy röviden újra beszéljek kicsit a kapcsolatokról, a kapcsolattartás fő formáján keresztül, ami a kommunikáció, még pontosabban a közösségi kommunikáción keresztül ezúttal.
Írisz Istennő a holdfázisunk fő meghatározója még pár napig Szaraszvatival karöltve. Hatásuk, melyekről már írtam bejegyzést, a napokban fog kiteljesedni, elérni csúcspontját. Remek alkalom tehát, hogy beszéljek profán, hétköznapi megjelenésükről is.
Szükségességét abban látom, hogy bár mindannyian érezzük, hogy nem teljes az életünk, hogy számtalan szegmense kimozdult a harmonikus állapotából, mégis sokan nem látják át, hogy nem egyéni védelmükben rejlik a megoldás, és főleg nem azáltal, hogy frusztráltságukat, ráncfelvarró filterek mögé bujtatva passzív agresszív verbális támadásokat intéznek azok ellen, akiket nem értenek, akikkel nincsenek azonos véleményen vagy állásponton.
Írisz nagyszerű lehetőséget nyújt az Uránusz által, (ami most a Vízöntő korszak kezdetének első Vízöntő hónapjában különösen erősen érezteti hatását) hogy lássuk a nagyobb képet.
Hogyan tehetjük ezt meg hétköznapi életünkben?
Hogy ne csak önigazolásra, önvédelemre használjuk a szép frázisokat idővonalainkra kiposztolva, hanem meglássuk saját felelősségünket is!
Hogy a "Mindenki annyit ért meg belőlem, ahol ő tart" jól fest kiposztolva. De vajmi keveset ér, ha magunkra nézve nem tartjuk kötelezőnek azt. Ha csak arra használjuk, hogy a "te hülye vagy ahhoz hogy megérts" beszólást szép papírba csomagoljuk, és "finomnak" tűnjünk, akkor nem értettük meg még mindig, hogy EGYSÉG VAN!
Hogy hiába próbálunk kétségbeesetten spirituálisan jó embernek tűnni, képekkel bizonyítani, hogy haladó szellemiséget képviselünk, és szerintünk mindenkink lehet más a véleménye, attól még lehet tisztelni a másikat, ha mindemellett megengedjük magunknak, hogy (elnézést a kifejezésért) alpári stílusban kommüntelünk olyan megnyilvánulások alá, ami számunkra nem volt átlátható, nem hordozott üzenetet valamely oknál fogva.
Akkor fogjuk megérten a nagyobb képet, akkor jutunk előre, ha ehelyett ilyenkor magunkra is érvényesítjük a frázisokat, és ilyenkor (is) elvárjuk hogy tisztába legyünk azzal, hogy mindaz amit önvédelmünkre használtuk, ránk nézve is kötelező normának kell lennie.
Nem csak mások kutyakötelessége, hanem a miénk is fordított felállásban. MINDENKIÉ!
Hogy akkor és ott legyen szemem meglátni, ÉN vagyok az, akinek el kell fogadni a másik látásmódját, és tudatosítani magamba, hogy attól hogy nem értem, még lehet igaz, lehet értékeket képviselő álláspont, csak én épp még nem tartok ott, hogy megértsem, átlássam teljes mértékbe. Majd idővel fogok. Addig is bölcsen hallgatok, figyelek, vagy arrébb sétálok szó nélkül, méltósággal. Ahelyett hogy azt kommentál "ez semmitmondó baromság"
Ez kb. Írisz Istennő kérése, és erre nyújt most lehetőséget (többek között) ez az időszak. Lépjünk túl az ÉN határain, és lássuk a nagyobb képet, lássuk a másik embert. Lássuk a másik emberben is Istent, lássuk, hogy egyek vagyunk!
Mert nincs más út előre. És az út itt kezdődik. MOST!
És mimnél többen lépünk rá, annál hamarabb célba érünk.
És főleg ne feledjük, megnyilvánulásaink az avatott szem számára többet árulnak el rólunk, mint esetleg szeretnénk.
Mai könyvajánló:
Marshall B. Rosenberg amerikai pszichológus könyve
Megjegyzések
Megjegyzés küldése